Háromévesen a táncteremben
Októberben Nagy Zomillát választották a Hónap művészének Budafok-Tétényben. A Promontor TSK táncpedagógusát, koreográfusát és táncművészét a mozgás, a tanítás és az alkotás iránti szenvedély hajtja gyerekkora óta. Tanítványai ma már országos és európai bajnokok, ő maga pedig továbbra is a táncban él – hol a próbateremben, hol a színpadon.
– Mit jelent önnek, hogy elnyerte a Hónap művésze címet?
– Nagyon megtisztelő, hogy rám esett a választás. Egyrészt hatalmas öröm, másrészt jóleső érzés, hogy a kerület figyelmet fordít az itt élő művészekre. Sokan dolgozunk Budafokon, mégis kevesen tudják, mivel foglalkozunk. Ez a díj remek alkalom arra, hogy megmutatkozzunk.
– A tánc már nagyon korán része lett az életének. Hogyan kezdődött?
– Mondhatni beleszülettem. Édesanyám, Novák Zsuzsanna is táncot tanított, én pedig ott nőttem fel mellette a régi művelődési házban. Hároméves koromban a próbateremben töltöttem az időmet, néztem a tánciskolásokat, a jazzbalett- és mazsorettcsoportokat, tizennégy évesen pedig már segítettem neki tanítani. Társastánc- és moderntánc-oktatóként dolgozott, és mindig hangsúlyozta a balettalapok fontosságát. Ezt a szemléletet tőle tanultam, és viszem tovább a mai napig.
– Édesanyján kívül kik hatottak önre a leginkább?
– A Győri Tánc- és Képzőművészeti Iskolában nagyon komoly klasszikus- és moderntánc-alapokat kaptam. Később nyolc évet töltöttem Földi Bélánál, a Budapest Táncszínháznál, ahol rengeteg tapasztalatot szereztem, és betekintést nyerhettem a profi táncművészek és koreográfusok világába. Nagy hatással voltak rám a Magyar Táncművészeti Egyetemen töltött évek is, ahol lediplomáztam. Az elmúlt három év nagyon intenzív és inspiráló volt az életemben. Megtiszteltetésként ért, hogy felkértek, tanítsak a nagy múltú Berczik Sára Budai Táncklubban. Ott öt csoportot vezettem, és a három év alatt több Európa-bajnok koreográfiát színpadra állítottam csoportban és szólóban is, többféle műfajban.
– Ön is sokáig színpadon állt, versenyzett. Miért vált fontosabbá a tanítás?
– Számomra a tánc mindig közösségi élmény volt. Egy idő után rájöttem, hogy a fellépések varázsa mellett mekkora öröm és kiteljesedés nekem is, ha másokat segítek kibontakozni. Látni, ahogy egy gyerekből tudatos művész válik – ez a legnagyobb ajándék. Most már elsősorban pedagógusnak és koreográfusnak tartom magam, de a tánc mindig is az életem része marad. A Promontor TSK-val, ahol gyakorlatilag felnőttem, azon dolgozunk, hogy a következő generáció is megismerje a mozgás és az önkifejezés örömét.
– Tanítványai rendre kiemelkedő eredményeket érnek el.
– Az elmúlt években több európai és országos bajnoki címet is nyertünk, sőt a tanítványaim között már világbajnoki dobogósok is vannak. Nagy büszkeség számomra, hogy növendékeim olyan nívós művészeti iskolákba nyertek felvételt, mint a Nemes Nagy Ágnes Táncművészeti Szakgimnázium, a Magyar Táncművészeti Egyetem, a poznani Akademia Wychowania Fizycznego vagy a londoni Rambert School. Régi vágyam volt a rúdfitnesz fortélyainak elsajátítása, amely mostanra egy teljesen más izomzatot igénylő, gyönyörű sporttá nőtte ki magát. Idén már ebben a műfajban is ünnepelhettünk Európa-bajnokot a növendékeim közül.
– Mit jelent önnek a modern tánc?
– A modern tánc is a klasszikus baletten alapul, de felszabadítja a testet a kötött szabályok alól. A mozdulatokban több a természetesség, a dinamika, a személyes kifejezés. Engem az a pillanat varázsol el benne, amikor a test és a zene együtt mesél.
Tamás Angéla
